Mingli - eszik-e vagy isszák?
A mingliség egy ideje már elég divatos párkapcsolati formának számít. Karrierépítő fiatalok, egyedül maradt idősebbek élnek egyre többen mingliként.
Szögezzük le: a mingli nem szingli. Azaz a kifejezés nem pár nélkül élő fiatalt takar, hanem egy nagyon is párkapcsolatban levő, különféle életkorú férfit vagy nőt, aki szabad akaratból döntött úgy, hogy inkább egyedül él, mint egy társsal. Mielőtt felszisszennénk és rögtön messzemenő következtetéseket vonnánk le, nem árt, ha a fogalom kialakulásának okával is tisztában vagyunk.
Jól tippelünk, ha amerikai párkapcsolati formát sejtünk a mingliség "ősének", akárcsak a szingli fogalma, ez is az Egyesült Államokban terjedt el. Csak míg az utóbbi kialakulásának komoly társadalompolitikai okai voltak (a vietnami háború után az amerikai kormány hangsúlyossá tette az egyedül maradt nők szerepét: bátor vagy, meg tudod oldani, egyedül is megy), addig a mingliséget már kifejezetten a praktikum hívta életre. A rohanó életformához, karrierépítéshez igazodó kapcsolatban sokszor nem választható az a közös helyszín, ahol együtt élünk. Marad a különélés és az alkalmankénti találkozás - ha túl sok kilométer választja el a párt egymástól, akkor kizárólag a hétvégi együttlétre koncentrálódik a kapcsolat.
Talán ebből a praktikus szemléletből nőtte ki magát az egyszerre együtt és külön levés is, amely forma mellett nem a távolság miatt döntenek a párok, hanem többek között azért, hogy a munka mellett adódó kevés idő alatt learassák a társas kapcsolat pozitívumait: hiszen így van kivel szórakozni, van kit felhívni az adódó problémákkal, és - nem utolsó szempont - van az életüknek olyan állandó szereplője, akivel problémamentesen működhet a szex is. Viszont nem kell számolni a nehézségekkel, nem kell alkalmazkodni a másikhoz és a legkevésbé sem kell felelősséget vállalni a másikért vagy a kapcsolatért.
Egyedül lenni sok szempontból jó
A mai 30-35 éves generáció pont abban az életkorban van, amikor a diploma - olykor több diploma - megszerzése után vad karrierépítésbe kezd, s bár mindannyian tudják, hogy pont ez az időszak lenne ideális a családalapításhoz is, mégsem képesek megállapodni. Sem idő, sem energia nincs rá, különben is, egyedüliként könnyebb nyélbe ütni a külföldi utazásokat, eljutni a világ legextrémebb helyszíneire, kevesebbe kerül az élet, mint ha ugyanezt ketten vagy már gyerekkel tennék. Persze az igény, hogy mégse legyenek egyedül, létezik - ebből következően úgy tűnik, hogy rájuk nézve ideális párkapcsolati forma a minglilét. A kérdés azonban az, hogy vajon meddig. A szakemberek szerint, amíg egy ilyen helyzet egy igazi kapcsolat előszobájaként fogható fel, addig tényleg nincs probléma. Amennyiben viszont a pár tudatosan rendezkedik így be, az nem feltétlenül vezet a későbbi boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolathoz. Mert bár számtalan előnye van, de a legfontosabbat, amit egy igazi működő együttélés adhat, nélkülözi.
Az idősebbeknek ideális lehet
Bizonyos életkoron túl számos olyan helyzet adódhat az életben, amiről már nem mi döntünk, csak készen kapjuk a megfellebbezhetetlen egyedüllétet. A társ halála után, különösen hosszú, boldog házasság esetében, az itt maradt érthető módon nehezen vagy egyáltalán nem akar új párt találni. Évekkel később azonban eljuthat odáig, hogy a szabad idő eltöltéséhez társat, társakat keres. Egészséges és örömet adó kapcsolatba kerülhet, amit hívhatunk akár mingliségnek is. Önálló egzisztenciával, családdal (gyerekek, unokák) rendelkező férfiak, nők élhetnek külön, miközben együtt vannak. A tudatos különélés esetükben már sokkal kevésbé tűnik elfogadhatatlannak, mint 30 évesen. Mert a lényeg talán - akárhogy is változik a kép körülöttünk - mégiscsak az, hogy két fél alkothat egy kerek egészet. Olyat, ami igazán jól gurul.
